Valóban biztonságban érezhetjük magunkat két sima zárral, egy hevederzárral, kikukucskálóval a lakás ajtaján, valamint egy négylábú házőrző társaságában?
A biztonság érzése teljesen szubjektív. A biztonság iránti vágy sokszor erősebb, mint az erőfeszítés, amit a biztonságunkért teszünk! Gyakran előfordul, hogy a zár látványa vagy a beépített zárak mennyisége a biztonság illúzióját adja. Vegyünk például egy hatalmas zárat. Elképzelhető, hogy meg sem kell várnunk a betörőt, mert a hatalmas zártól egy gyengébb ajtó egyszerűen magától leszakad. Vagy vegyünk például egy csudaszép, csodaerős biztonsági ajtót, egyszerű zárral, ami a beépítés utáni második nap magától széthullik. El kell ismernünk, hogy tökéletes biztonság nem létezik. De elérhetünk egy olyan szintet, amely mellett azt mondhatjuk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a biztonságunk érdekében és az esetleges károk következményeit is részben vagy egészben redukáltuk! A zárgyártó felelőssége, hogy olyan megoldásokat fejlesszen, amelyek az illetéktelenek számára megnehezítik a bejutást, valamint megnövelik a behatolás idejét. A zajos, hosszú procedúra, amelyet csak bonyolult, nehezen beszerezhető eszközökkel lehet kivitelezni nagyban csökkenti az elkövetés kockázatát. Ezért az ilyen lakásokat, házakat nagy valószínűséggel elkerülik a betörők.
